étterem.hu :: GasztroKommandó

Késsel, villával, térden a szalvéta, ivás előtt, után, száj megtöröl, nem könyököl, nem beszél teli szájjal, kést semmi esetben sem nyalja le, nem hadonászik az evőeszközzel. Köszönöm, jól laktam. Na, most kipróbálunk valami mást. Kézzel fogunk enni, méghozzá egy tálból, annál is inkább mivel a régi etióp mondás szerint, akik egy tálból falatoznak, nem árulják el egymást. Most, hogy kialakult a kölcsönös bizalom, megnyugtatlak Titeket, étkezés előtt mindenkinek kötelező a kézmosás. Na, de hogy csinálják a profik?

Kicsit félve indultam el az első hadműveletemre, hiszen a Gasztrokommandó előző bevetése a Pastramiban vegyes érzelmekkel záródott. Miután felvérteztem magam, nekivágtam, hogy felszakítsam az egészen friss sebeket.

Konyhazárás előtt fél órával érkeztünk meg a már csak néhány vendéget számláló helyre. Bár a gyalogszerrel érkezők számára kicsit talán kintre esik ez a budai épület, a más közlekedési eszközt választóknak tágas parkoló és külső-belső (!) kerékpártárolási lehetőség biztosított. 

Miután leültettek a szinte füstmentes dohányzó részen lévő helyünkre, körbenéztem, hova is érkeztem. A koncepció összességében egy hatalmas, nyitott konyha és a modern minimalizmus kellemes találkozása egy üvegkalitkává alakított épületben. A hely zárás előtti hangulatát egy kivetítőről focimeccset néző, lelkes drukkertársaság adta.

 A lasagne a közhiedelem szerint egy könnyű tésztaétel. Számomra is hasonló kategóriába tartozott (köszönhetően gyermekkorom kedvenc képregényhősének, Garfieldnak), egészen addig, amíg egy fejessel bele nem vetettem magam a tésztalapok sűrű ragujába.

 Közeledik a tavasz, így a Gasztrokommandó is megújul. Nem csak az értékelési rendszer módosult, hanem kicsit a csapat is változik. Párniczky Ádámtól Hanyecz Márk veszi át a stafétabotot, aki csapattársaihoz hasonlóan nem fél belevetni magát a mélyvízbe, lelkesen kóstol és véleményez. 

Ezen a héten Márk gasztrokalandjait követhetitek nyomon. Ha kérdésetek van hozzá, ne kíméljétek!

Rengeteget töprengtem, hol is lehetne igazán jó magyar ételeket enni. A belváros turistacsalogatói és az ismeretlen utcákban megbúvó kockásterítősök között félúton találtam rá a budai Vakvarjúra. Egy teniszklub és egy panelsor között az ember nem is találkozhatna mással, csakis kettősséggel. Szerencsére sikerült jól ötvözni a magyar konyhát a nemzetközi elvárásokkal. Az pedig, hogy az ígérethez híven tényleg úgy főznek-e, mint a nagymamám, mindjárt kiderül.

Az első napfényes hétvégék sokakat előcsalogatnak a kocsmai füstfüggöny mögül. Ideális az idő a párnapos kiruccanásokra, romantikus vagy baráti, családi kirándulásokra. Irány vidék! Néhány órányi utazás, városnézés, sétálgatás után pedig jólesik kipróbálni a spéci, tájjellegű ételeket. Mert megbújik még jó pár fogás az echte ungarische goulasch mellett. Magam sem hittem volna, hogy egy ilyen kis országban ennyi tájegység van, saját konyhával és specialitásokkal. Szóval váltásruhát be a sporttáskába, aztán kóstoljuk végig Magyarországot!

 Kép innen

Ne rángasd, toljad! Vagy húzzad, mindegy, csak ne bénázz tovább, ésszel legyél, nyisd ki a szemed, értelmezd a jeleket és cselekedj! Na ugye, megy ez.

Azóta járunk a Kiadóba, amióta van, és soha nem volt még olyan alkalom, hogy ne kezdte volna el rángatni valamelyik türelmetlen hölgyvendég a mosdó ajtaját.
Gyakorlatilag azonnal befutott a hely. Tegnap, fejenként nagyjából 30-40 dkg hússal a gyomrunkban elméláztunk azon, mik is történtek velünk ezeknél az asztaloknál az elmúlt 5-6 évben. Csak hogy az egyik legizmosabbat említsem: megtaláltuk lelkünk táncának rúdját, és felismertük annak jelentőségét. És ez egy szimpla szerda este volt.

A kocsmákban kapható ételek legfontosabb célja az lenne, hogy zsírral béleljék ki a gyomrunkat, így felkészítve azt az alkohol belekben kifejtett maró hatására. Ehhez képest itthon annak is tudunk örülni, ha van csajozós szendvics a pulton vagy legalább valami pogácsa a kopott műanyag búra alatt. De mennyire elfogadható ez olyan helyeken, ahol a gyomorsav feltornászására alkalmas alapanyagok egész tárháza kapható?! Persze most mondhatnám a Nógrádi ropogóst is – ideális esetben ez, és nem a szuttyadék Stickletti –, de ezzel általában tényleg vége a sör/bor/pálinka mellé a kocsmákban kapható fogásoknak. Azért itthon sincs ez mindenhol így, nem kell egyből a torkomnak ugrani, de a nagy általánosság még mindig ez. Ma az egyik kedvenc kocsmámban tesztelek, erről olvashattok csütörtökön.  Addig íme egy kis mézesmadzag.

A képet a szerző készítette.

A Napfényes étteremben a veganizmus szigorú szabályai szerint főznek. Semmi hús, tojás, só, tejtermék, cukor, fehér liszt, ecet, kakaó, kávé és a többi és a nyalánkság. Cserébe élvezhetjük a nyers növényi étrend jótékony hatásait (szódabikarbóna legyen nálatok), a gyógyító leveket és a teljes nyugalmat.

Bár szeretem a kihívásokat, ebbe a vegaposztba kis híján beletört a bicskám. Szó szerint. Meglepett, mennyire tájékozatlan vagyok a kérdésben, és hogy a közhiedelemmel ellentétben a vegetáriánus nem feltétlenül UFO. Sőt mi több, az információgyűjtés, a vegafórumok és -blogok elolvasása és hosszas töprengés után arra jutottam, hogy önző, lusta, húsevő gyilkos vagyok, aki köp a bolygónkra. Pedig én megpróbáltam. Tényleg.

Fotó innen

Rövid pihenő után frissen, fitten, vidáman és tesztelésre készen újra bevetésre indul a Gasztrokommandó. A csapat kicsit átalakul, a tematika változik, de a lényeg ugyanaz: eszünk és írunk, szigorúan szubjektíven, de mégis közhasznúan.

Idén még jobbak és még alaposabbak szeretnénk lenni, amihez szükségünk van a ti segítségetekre is. Mondjátok el a véleményeteket, írjátok meg, hogy a következő bevetéseken szerintetek milyen szempontok szerint vizsgálódjanak a kommandósaink. Mik azok a kritériumok, amiknek mindenképpen meg kell felelnie egy jó étteremnek?

Kiegészítésre váró értékelési szempontjaink:

- Ételek

- Tálalás

- Tisztaság

- Hangulat

- Kiszolgálás

- Ár/Érték arány

Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, itt az idő, hogy elmondjátok, mire figyeljünk még!

Szentestéhez közeledve az ünnepi készülődés már biztos minden kedves olvasónkat lefoglalja. A háromnapos pihenés előtti utolsó percekre ajánljuk Jancsa János kommandósjelöltünk meglepetésírását.

Békés, boldog, gasztrokalandokban gazdag ünnepet kíván a Gasztrokommandó csapata!

---

Enyém volt a megtiszteltetés, hogy utolsóként tesztelhettem éttermet a be nem került kommandósjelöltek közül. Nem mondom, hogy könnyű választás volt, de végül az Árnyas étterem mellett döntöttem.

Olyan első szerelmes kötődésem van, az a kicsit rózsaszín ködös, kicsit agyatlanul rajongós, lesajnálható rácsodálkozás. Ezért most is addig kavartam, amíg az lett a vége, hogy a karácsonyos témát a Pastramiban teszteltem: halászlé, töltött kápi, miegymás. Ehhez magammal rángattam a pasimat meg három barátnőmet, régi szép idők milánói kiruccanása dreamteam, csak itt most nem volt Lamb koncert.

Elvész valami a karácsony hangulatából, ha az ember étterembe megy: családi ünnepről lévén szó nehéz elképzelni a családi tűzhely melege nélkül. De még mielőtt belekezdenénk a szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik látogatásába, érdemes a barátokkal is foglalkozni. Ennek lehet kiváló színtere egy családias vendéglő.

Két régi barátommal ülünk be a Gigler Vendéglőbe. Otthonos kis asztalok, egyszerű teríték, diszkrét étlap, semmi fölösleges flanc. Az asztalon mikulásvirág, az ablakban kamugyertyákat tart a kamugyertyatartó. A falon régi fotók, mellettünk nosztalgiázó hatvanas-hetvenes férfiak tartanak találkozót.

 A Kaltenbergről hallottam már hideget-meleget, ezért úgy gondoltam, ideje nekem is véleményt alkotnom. A minősítés azonban nehéz. A helynek ugyanis legalább két arca van, és ezeket egyszerre mutatja.

Azért választottam a Borgyógyászatot, mert a honlapjukon azt olvastam, hogy minden héten más karácsonyi menüvel készülnek. Mikor megérkeztem, a kedves hölgy biztosított, hogy van még adventi menü. Jupí!

Ismét péntek, ismét meglepetés poszt. A héten Tóth Sára kommandósjelöltünk volt segítségünkre a desszertvadászatban.

---

Asztalfoglalás: 17.30. Érkezés: 17.36. 10 percig tartják az asztalt.

Pöttöm helyre lépek be, mindössze három kis asztal várja a vendégeket az Aztékban. Mindent átjár az édes illat, mintha vendégségbe érkeztem volna egy garzonba.

Azonnal villannak a Csokoládé jelenetei, szeretnék pörgetni, és vágyom Johnny Depp társaságára. Megrázom magam – a lány nem mondja meg nekem, hogy melyik bonbonra van szükségem éppen.

Puffogok. Nem vagyok valami elegáns, nem akarok feszengeni az ötyéző kalapos úrinők közt a százéves pufidzsekimben, aminek megint kiszakadt a zsebe. De mit csináljak, ha ez a legmelegebb kabátom? Leginkább ne rinyáljak, tudom, szóval kezdem a mesét.

A Centrál Kávéházról mindent elmond, hogy a bajtársiasságáról híres kommandón belül is ádáz harc folyt a tesztelés jogáért. Lógok egy köszönettel Áginak, aki nagylelkűen átengedte a lehetőséget. Így aztán elvihettem a barátnőmet egy már régen beígért, finom desszertre.

Meglepően rövid idő alatt sikerült kiválasztanom, hogy hova megyek desszertezni. Miután betöltődött a SUGAR! honlapja, a kérdés gyakorlatilag eldőlt. Érdemes körülnézni a site-on is, de mint kiderült, nem csak a webdizájnhoz értenek.

 Még mielőtt elúsztatnátok a konyhát, kiborítanátok a sütőport, Irixet fújnátok az égési sérüléseitekre, és egy életre odaragasztanátok a mézeskalácsot a tepsi aljára, elkalauzolunk benneteket egy olyan helyre, ahol balesetek nélkül desszertezhettek.

Gondoltunk egy nagyot és merészet, felkértük kommandósjelöltjeinket, egy-egy poszt erejéig csatlakozzanak a csapathoz, hiszen a négy gasztrobrigantinak mindig jól jön a segítség.

Elsőként Chalhoub Nidal épült be a tematikába, a Briósban reggelizett.

*

A Briós Kávézót tipikus reggelizőhelyként tudnám jellemezni. Ezt onnan látni, hogy sokféle reggeli étel található az étlapon, „variációk kevés témára” szisztémában, ami nem baj, sőt. Egy kávézóra különösen igaz az az állítás, hogy az étlap ne tartalmazzon (technológiailag) túl sokféle ételt, mert akkor kifőzde címke alatt futna. Röviden: baguettek, omlettek és desszertek.

Vigyázat, közhely: a Gerlóczyban reggeliztünk. Ritkán járok ide, ami a mai reggeli alapján hiba. Nem mintha minden reggel ki szeretnénk vagy ki tudnánk fizetni 4000 Ft-ot jattal együtt, de azért néha belefér. A reggeli fontos, a reggelizés ténye és milyensége megalapozza az egész étkezési kultúránkat. Én mondom ezt, aki sokáig egyáltalán nem reggeliztem.

A héten az Alibi került terítékre. Gondosan böngésztem a neten, hogy találjak egy kényelmes reggelizőhelyet, végül Ádám ajánlatát fogadtam el. Noha zavart kissé a hely neve, de aztán kiderült, hogy nagyon is jól döntöttem.

A Spinoza kétségtelenül hangulatos hely. Bár néhol kissé eklektikusan van berendezve, kidíszítve, ez valahogy mégsem zavaró. Felszolgáló vár az ajtóban, készségesen az asztalhoz kísér. Gyorsan kiderül, hogy csak reggelizni jöttem, ezután mintha csökkenne a figyelmességi mutató.