Vigyázat, közhely: a Gerlóczyban reggeliztünk. Ritkán járok ide, ami a mai reggeli alapján hiba. Nem mintha minden reggel ki szeretnénk vagy ki tudnánk fizetni 4000 Ft-ot jattal együtt, de azért néha belefér. A reggeli fontos, a reggelizés ténye és milyensége megalapozza az egész étkezési kultúránkat. Én mondom ezt, aki sokáig egyáltalán nem reggeliztem.

A Gerlóczyban reggel 7-kor sütik ki az első adag friss pékárut, ez aztán 11-ig ismétlődik, igény és a vendégek száma szerint. Jó ideje kívánom már a bundás kenyeret, úgyhogy azt kértem. Rendeltünk még magyaros omlettet, aztán pedig házi pástétomot is. A fogások friss alapanyagokból készültek, ízletesek voltak, talán csak az adagokra lehet panasz. A pástétom viszont nem kellett volna, vagy nem így: erőszakos májíz, semmi más. Már bánom, hogy a házi bagett mellé nem kértem vajat – normandiai vagy francia, kötelező darab –, mert az egészen biztosan tompított volna a máj ízén. A dohányzás megengedett, kivétel a galéria: tipikus féllábas megoldása a mai magyar füsthelyzetnek.
A reggeli italunk tea volt, az egyik a házé, a másik zöld. Jó minőségű szálas teafűből készült, pont úgy, ahogy szeretem: semmi idétlenkedés a jázmin ízesítésű filteres botrányokkal.

Ami egészen biztosan mindenek feletti: a hangulat. A méteres faablakon csipkefüggöny, a franciás belsőt a külföldi vendégeknek köszönhető kozmopolita érzés színesíti, mindez a belváros legbelső belsejében. Ja, és rézből van a fűszertartó!

A Gerlóczyban töltött reggel inspiráló volt, ha nem kellett volna sietnünk, még az is lehet, hogy a reggeli kinövi magát, és brunch lesz belőle.