Késsel, villával, térden a szalvéta, ivás előtt, után, száj megtöröl, nem könyököl, nem beszél teli szájjal, kést semmi esetben sem nyalja le, nem hadonászik az evőeszközzel. Köszönöm, jól laktam. Na, most kipróbálunk valami mást. Kézzel fogunk enni, méghozzá egy tálból, annál is inkább mivel a régi etióp mondás szerint, akik egy tálból falatoznak, nem árulják el egymást. Most, hogy kialakult a kölcsönös bizalom, megnyugtatlak Titeket, étkezés előtt mindenkinek kötelező a kézmosás. Na, de hogy csinálják a profik?
Az etiópok mind a vatot, a pörkölt szerű nemzeti eledelüket, mind pedig a nyers húst, az úgynevezett inzserával, a helyi kenyérfélével fogyasztják. Ez a tányér szélén kukucskáló palacsintához hasonlatos savanykás lapos kenyér az afrikai kontinensen az egyedül Etiópiában termő tef lisztjéből készül, és elképesztően finom. Mivel nem könnyű ehhez a lisztféléhez hozzájutni, pótolhatjuk kukoricaliszttel, és ha tradicionális sütő alkalmatosságunk sincs, a palacsintasütő is megteszi. Ügyesen tépünk egy darabkát, és már ehetünk is.
Először marokkói barátom vitt el egy igazi etióp étterembe, miután vérig sértettem a szokásos gáz etióp vicceimmel. Gondolom nektek is van a tarsolyotokban egy-kettő. Később, mikor kéjes élvezettel tunkoltam doro vat nevű fogásomat, nem győztem bocsánatot kérni tudatlanságomért. Az omlós csirke gőzölgött a pörkölt szerű szószban, ami kellemesen csípős volt berberé nevű hegyes paprikától. A hatalmas közös tálban volt még káposzta és főtt tojás, amik nagyon izgalmas ízeket eredményeztek. Vigyázzatok, mert ha mitmitával készül az ételetek, valószínűleg ehetetlen lesz, mert ez az erős paprika bizony annyira csípős, hogy minden másnak elnyomja az ízét.
Nemzeti eledelük a vat, amiknek fűszerezéstől függően különböző változatai lehetnek, lehet húsos vat, shiro vat, doro vat, ki tudja még milyen vat. Kedvelt fűszereik a csili, kardamom, gyömbér, római kömény, hagyma, fokhagyma. Használnak még ízletes fűszeres vajat, joghurtot, és túrót, amik valamelyest mind különböznek a hazánkban megszokottól.
Az etiópok nagyon vallásosak. A lakosság legnagyobb része – 43,5 %-uk - az ősi etióp (kost) keresztény egyházhoz tartozik, 33,9 %-uk az iszlám vallást gyakorolja, a többiek protestáns felekezethez tartoznak, 0,7 %-uk pedig római katolikus. Szerdán és pénteken nem esznek húst, számos koplaló, illetve böjti napot tartanak. A böjtölést nagyon komolyan veszik, délután háromig semmit sem vesznek magukhoz, még vizet sem. Sajnos azonban nem csak a böjtölés alatt kénytelenek koplalni, Földünk egyik legszegényebb országáról beszélünk. Az éhezés oka a túlnépesedés, szárazság, erdőirtás, talajpusztulás, túllegeltetés. Itt található azonban Afrika legnagyobb állatállománya, fontos élelmiszernövényük a már említett tef, a kávé pedig a mindennapjaik része, melynek készítése és felszolgálása külön szertartás. Az etióp háziasszony a nyers kávémagot megpörköli egy fémlapon, majd magában vagy egyéb fűszerekkel mozsárban összezúzza, és már gőzölöghet is a friss kávé.
A kávén kívül isznak még ásványvizet, nálunk is ismert lónyálakat, sört és tejet. De a tej náluk nem tejet jelent, hanem mézbort. Nem kóstoltam, de úgy olvastam, hogy rettentően édes, a férfiak tejbárokban, a nők piacokon, éttermekben fogyasztják. Tejbár, mi?!
Ha kellőképpen megéheztetek, megszomjaztatok, tipli kezet mosni, és következő posztig tanuljátok meg ezt: Le mazez tezegajiyalehu, vagyis: rendelni szeretnék.
