2011.02.25.
11:21

Írta: Hanyecz Márk

Visszatértünk... az ezerarcú Pastramiba

Kicsit félve indultam el az első hadműveletemre, hiszen a Gasztrokommandó előző bevetése a Pastramiban vegyes érzelmekkel záródott. Miután felvérteztem magam, nekivágtam, hogy felszakítsam az egészen friss sebeket.

 

Konyhazárás előtt fél órával érkeztünk meg a már csak néhány vendéget számláló helyre. Bár a gyalogszerrel érkezők számára kicsit talán kintre esik ez a budai épület, a más közlekedési eszközt választóknak tágas parkoló és külső-belső (!) kerékpártárolási lehetőség biztosított. 

 

Miután leültettek a szinte füstmentes dohányzó részen lévő helyünkre, körbenéztem, hova is érkeztem. A koncepció összességében egy hatalmas, nyitott konyha és a modern minimalizmus kellemes találkozása egy üvegkalitkává alakított épületben. A hely zárás előtti hangulatát egy kivetítőről focimeccset néző, lelkes drukkertársaság adta.

 Miután kikértük a házi bodzaszörpöt és a főételeket – én, olasz küldetésemnek megfelelően, lasagnét, a barátnőm pedig garnélás papfojtót –, tovább elemeztem a vendéglátóhelyet. Ekkor vettem észre a bejáratnál a játékokkal teli sarkot, ami kisgyerek-kompatibilitásról árulkodott. Ezt a gyerekbarát koncepciót a mellékhelyiségben is továbbviszik: a piszoár és a kézmosó alatt fellépőket helyeztek el.

 

Relatíve hamar, körülbelül 20 percen belül kaptuk meg a szolidan tálalt ételeket. A lasagne véleményem szerint kiváló volt – a bolognai ragu, a paradicsom és a parmezán sajt együttese olasz kiruccanásaim ízvilágát idézte.

 

 

Az ételek mellett a pincér segítőkészségét is teszteltük, amikor a garnélarák szakszerű kibontásában kértünk tanácsot tőle. Kedves, rossz szájíztől mentes és teljes körű felvilágosítást kaptunk erről az ősi, barbár rituáléról.

Az ételek romjainak elszállítása után készen álltunk arra, hogy pontot tegyünk a napi kulináris élménycsomag végére – desszertnek karamellás-banános szeletet kértünk, vaníliafagyival.

 

Számlánkon végül egy lasagne, egy garnélás papfojtó, két bodzaszörp és az említett desszert szerepelt, 6000 forint végösszeggel. Bár ízekben nem volt hiány, a felszolgált adag az árhoz képest szemmértékre egy kissé talán kevésnek tűnt.

 

Semleges érzésekkel érkeztem egy negatív visszhangú beszámoló után a Pastramiba, de végül pozitív élményekkel és elégedettséggel távoztam. Persze a kiszolgálás magas színvonala minden körülmény között alap kell, hogy legyen, most mégis örültem, hogy a történet happy enddel végződött.

 


Szólj hozzá!

Címkék: lasagne bodzaszörp pastrami

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrokommando.blog.hu/api/trackback/id/tr462689523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása