A héten az Alibi került terítékre. Gondosan böngésztem a neten, hogy találjak egy kényelmes reggelizőhelyet, végül Ádám ajánlatát fogadtam el. Noha zavart kissé a hely neve, de aztán kiderült, hogy nagyon is jól döntöttem.
Hiszek abban, hogy egyszerű ételt kell választani ahhoz, hogy felmérhesse az ember, mennyire jó a konyha. Most talán kicsit túlzásba estem, hiszen egy kontinentális reggelinél meg is álltam. A menü: baguette, teavaj, sonka, sajt, dzsem, kígyóuborka, paradicsom, narancslé és kávé. Kevés dolgot lehet elmondani egy ilyen reggeliről. A hozzávalók mind frissek voltak és elsőrangúak, a narancslevemet akkor facsarták. Életem legjobb narancsleve volt. A kávé szabadon választható. Ízlelgessétek, helyben pörkölik. (És ne felejtsétek el megkérni a pincérlányt, hogy csak akkor hozza ki, ha már végeztetek a reggelivel. Úgy nem hűl ki.)
Ami sokkal fontosabb, hogy a hely hangulata is tökéletes. A pincérlány mosolygós „Jó reggelt!”-tel köszön. Nem sziázik, nem hellózik, ettől tényleg jó lesz a reggel. A kiszolgálásra sem lehet panasz. A reggelizők reggeli lapokat olvasnak. Egyetemisták indítják kávéval a napjukat. Gyönyörű tisztaság. Sok a neonomád, ami kiváló indikátor, ha jó WiFi-s kávézót keresünk.
Egyszerűen nem tudtam felállni az asztal mellől. Egyórásra nyújtottam a reggelizést. Lassan hörpöltem a kávét, és olvasgattam. A hosszú reggeli azzal járt, hogy sikerült fél órát késnem. Ekkor értettem meg, honnan is a név. Ha benézel ide reggel, te is el fogsz késni, mert ez a hely nem ereszt. A reggelihez mindenképpen kell egy alibi.
(Reagálva tutálibermáliber tegnapi kommentjére: A dohányzó részleg nincs teljesen elzárva. Két asztalt különítettek el, de valahogyan megoldották, hogy a füst ne szálljon szét az egész kavézóban.)
