A Kaltenbergről hallottam már hideget-meleget, ezért úgy gondoltam, ideje nekem is véleményt alkotnom. A minősítés azonban nehéz. A helynek ugyanis legalább két arca van, és ezeket egyszerre mutatja.

Az ünnepi dekoráció és kínálat egybemossa a karácsonyt és a szilvesztert. Egy hatalmas pezsgősüveg mellé ültetnek, előttem igényes étteremhez méltón megterített asztal, szemben velem egyszerű kocsmákat idéző pult, jobbra tőlem LCD monitor. A tágas pincehelyiség mindettől függetlenül hangulatos, a kiszolgálás közvetlen, és, ahogy azt az étlap is tanúsítja, a Kaltenberg sokoldalú, nem szűkölködik a jópofa ötletekben és akciókban. A dohányzás pedig tilos.

A forralt bor kitűnő. Ünnepi fogásom: szivárványos pulykamell burgonyatortával, bébirépával és brokkolival. Megkérem a felszolgálót, hogy segítsen bort választani a hús mellé. A lapról lesve, láthatóan találomra ajánl egyet, majd még egyet, a harmadikra lecsapok, jó lesz az a rosé. Tényleg finom, illik is az étekhez, ami szintén príma, de az árak még így is kicsit borsosnak tűnnek.

Később körülnézek, egy öltönyös úriember megkérdezi, mi célból fotózok, kínos érdeklődéssel figyeli, hogy mit örökítek meg. Idő és tér ura, átrendezi a pillanatot és a környezetet, nem lehet csak úgy fényképezni. Rutinosan bekísér a házi sörfőzdébe. Kedves gesztusként is értékelhetném, ha nem érezném a szigorúan üzleti motiváltságot.

Elegáns hölgy érkezik a számlával és igényes, bőr dobópohárba rejtett kockákkal. Ha három hatost dobok, az étterem állja a cehhet, ez a szokás. Elrontom, szétgurulnak a dobókockák, első érvényes dobásom két hatos, egy egyes, a hölgy láthatóan megkönnyebbül, tulajdonképpen én is. Ambivalens érzésekkel távozom.