Ismét péntek, ismét meglepetés poszt. A héten Tóth Sára kommandósjelöltünk volt segítségünkre a desszertvadászatban.
---
Asztalfoglalás: 17.30. Érkezés: 17.36. 10 percig tartják az asztalt.
Pöttöm helyre lépek be, mindössze három kis asztal várja a vendégeket az Aztékban. Mindent átjár az édes illat, mintha vendégségbe érkeztem volna egy garzonba.
Azonnal villannak a Csokoládé jelenetei, szeretnék pörgetni, és vágyom Johnny Depp társaságára. Megrázom magam – a lány nem mondja meg nekem, hogy melyik bonbonra van szükségem éppen.
A végtelen forrócsoki-választékból a mákos-szilvás fehér és a zserbós forró csokira bólintottam rá. Sokáig készül, de igazi csokoládétömbből, amit ott mérnek – megéri várni rá.
Az első korty íze meglep, megszoktam a standard forró csokikat. A zserbós szeretett ízeket csal a számba, diódarabkák úsznak a hab alatt, de sajnos túl híg. Szívesen kanalaztam volna ezt is, mint a mákos-szilvásat, ami nagyon finom, pürés állagú, viszont a fehér csokiból nem sokat érezni.
Mindeközben folyamatosan érkeznek újabb emberek, és viszik haza az aznapi csokoládéadagot. Gyakorlottan méretik a különböző bonbonokat, forró csokit is kérnek az útra a hidegben.
Ötféle bonbon kerül a tányéromra, az étcsokival bevont narancsszelet kivételével mind extrém ízvilágot ígér. A narancsba csak egyet harapok, izgatnak a különleges desszertek.
Így jöttek sorban: kakukkfüves csoda – apró édesség, kívül étcsoki, belül csokoládémassza, lágy kakukkfű aromával. Isteni, ezentúl nemcsak a csirke testébe gyömöszölöm majd bele.
Licsivel és málnával töltött étcsokoládé – a szó, ami az élményt leírja: friss-édes.
Pirított hagymás tejcsoki – ha a hagymát jól pirítják, édes, így remekül passzol a két összetevő.
Ibolyával töltött étcsokoládé – belül csokimassza, tetején ibolyavirág-darabkák.
Mennyei mind.
Vacsora nélkül, bonbonok bűvöletében, édeset álmodom.
