A születésnapra jöttetek? Ez a kérdés fogadott minket, nem a zárt ajtók. Még hogy nincs nyitva? Tele volt a terasz! Gondolom ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a házi sör 580 Ft-ba kerül, literenként. Meg annak, hogy a Rádayn is oda ül be a paraszt, ahol már vannak. Én is oda ültem, én is az vagyok, nem kell hőbörögni.
Bringával érkeztem, egy építkezés állványához láncoltam le, mert tároló az nincs, de építkezés arrafelé annál inkább. A terasz az utca másik oldalán, a teraszsoron található. Minden étterem/kocsma kapott egy egységnyi részt a járdából kinyert sávból, így a Cafe Mojitonak is jutott egy-két asztalnyi hely.
Tegyük fel, hogy csak úgy sétálgatsz - mert ez is egy ilyen hely, sétálgatós, ölebes, fuxos kiscsattos szandálos- és már unod az állandóan bekanyarodó autókat, amiket kerülgetned kell, és amiknek kerülgetniük kell téged - és a fuxodat és az ölebedet és a kiscsattos szandálodat. Ezért egyszercsak leülsz az első szabad asztalhoz, ahol a tudatlanság puha takarójában töltheted el az arra szánt idődet, mert a Cafe Mojito rejtőzködik. Az étlap piros, keménypapír borítóján sehol egy név, vagy logó. A lapokon sem a fejlécben, sem máshol egy jelzés nincs arra, hol vagy éppen. Egyedül a pincérünk pólója segítheti a tájékozódást.
Nem mondom, hogy nyálcsorgatva és életem meghatározó kulináris élményére készülve ültem le, sajnos túl sok rosszat olvastam róluk. Ez biztos azért is van, mert ha már egyszer valakit a tévébe' láttunk, akkor annak sok pénze van, tehát annak flancos étterme van, ahol eltartott kisujjal löttyintik a tejet a celebek az ötórai teához. A valóságban az van, hogy nem mindig a tévé volt előbb, van, hogy az étterem, és van, hogy nem a flanc a cél, hanem csak egy hely, ahol tudsz inni egy jót és közben még ehetsz is. A Cafe Mojito egy kocsma, ahol lehet kaját is kapni. A kínálatot így tudnám összefoglalni: pizza és hamburger - utóbbi rajta sincs az étlapon.
Normál esetben, ha csak beültünk volna sörözni egyet, nem mertem volna rendelni egyiket sem, mert a kocsmák mirelit pizzája lebeg ilyenkor a szemem előtt, amit inkább meghagyok másnak, én meg 2 perc séta után mondjuk eszem egy falafelt a humuszos srácoknál és sírok a gyönyörűségtől, sokadszorra.
De ide azért jöttünk, hogy együnk, hát hajrá. Legyen egy tonhalas pizza és egy hambi, előbbi plusz olajbogyóval és pepperónival, utóbbi sajttal, csípősen. Mindkét extra kérést hiba nélkül teljesítették. A pizza tésztája viszonylag vékony, még az átlag magyar ízlésnek éppen megfelelő vékonyságú, ha értitek. Ropogósra sült, amit szeretünk, nagyon, és nem mirelit volt, amit szintén szeretünk. A feltétekkel sem volt baj, tonhal, lilahagyma, olajbogyó és pepperóni egészséges arányban a paradicsomszószra rétegezve. A burgernél szintén nem voltak nagy bajok, bár nem sikerült középen kettévágni a bucit, így az alsó fele már a második harapásnál átszakadt. A hús kicsit lehetett volna több és talán faggyúsabb, de legutóbb egy angol pubban ettem hamburgert, szóval befogom, nem ér az összehasonlítás. A zöldségek viszonylag rendben voltak, salátalevél és uborka rémlik. A ketchup-mustár mixnek annyira nem örültem.
Összességében nem ettünk rosszat, de kiemelkedőt sem. A házi sörrel sem volt nagy baj, ha csak az nem, hogy viszonylag hamar elfogyott. A teraszon dohányoztunk, de a belső tér nemdohányzó. A mosdók a galérián vannak egymás mellett, a sok rettenetes előzetes beharangozás után azt mondhatom, hogy átlag magyar kocsmai mosdó, vagy inkább annál kicsit jobb. A mozaikcsempe kifejezetten tetszett. A felszolgálókkal semmi baj nem volt, kedvesek voltak, készségesek voltak, egyedül hamutálat nem kaptunk, de azt megoldottuk önerőből, és a karikagyűrű még mindig az ujjunkon van.
