Azoknak, akik közületek nem beszélik a thai nyelvet elárulom, a Yum Nuea Naam Tok meleg, csípős marhahús salátát jelent. Marhahús bizony, hiszen a héten a hús lesz porondon, ezért mi, kedvenc kommandósaitok megélesítettük metszőfogainkat, kifényesítettük karmainkat, bundát növesztettünk és rávetettük magunkat Budapest húsfogásaira. Én a Parázs Presszóban kommandóztam, egyrészt mert szeretem a thai falatokat, másrészt mert valóban thai a szakács.

Hagytam, válasszanak helyettem, nincs is ennél jobb. Mikor a felszolgáló fiú elém tette az említett fogást, ennyit fűzött hozzá: „Hű jól beleválasztottál ahhoz képest, hogy először vagy itt.” Nem csípem az effajta „arcoskodást”, azért mert lány vagyok nem csak darált répát meg Activiát tudok enni. Be is bizonyítottam, és a falatozás alatt csak egyszer könnyeztem, kétszer fújtam orrot, és közben imádtam a Yum Nuea Naam Tokomat.

Friss koriander, friss menta, chili, finom szósz. A marha pompásan volt elkészítve, nem száradt ki, omlós volt, és jó sok, bárcsak nagyobb darabokra lett volna vágva, akkor igazi ragadozó módjára marcangolhattam volna. Pálcikámmal kicsi katonákat gyártottam, hol lilahagyma, hol saláta, hol jázmin rizs került a husi mellé és vált a gerilla martalékává.  Összhangban voltak az ízek, de csípős volt nagyon, szóval törpillák inkább egyenek tavaszi tekercset, mert az is isteni volt, vagy sült banánt mézzel.   

Marhahús pipa, Budapest átadva vadászatra, hajrá fiúk, hajrá gasztrokommandó!