Ha elmész a Momotaróba, láthatsz az utcán sietős japán szakácsokat, ahogy jókedvűen, ezres kiszerelésű szalvétával szaladgálnak a hónuk alatt a hidegben, meg láthatsz a falon pajzán macskát is, ilyet:

Ha elmész a Momotaróba, kell enned rament, de ez most egy húsos hét, szóljak már a húsról! Van itt tökéletes zen buddhizmus enteriőrt biztosító, bambusztálon párolt húsos batyu, ami sertés és csirke húsával meg egy kis bambuszrüggyel készül. Mi most vegyesen kértük, húsosat és zöldségeset is, és az van, hogy a zöldséges finomabb volt.

A húsos töltelék íze valahogy bántónak tűnt, de én hat évig nem ettem húst, ne hallgassatok rám, próbáljátok inkább ki! Ügyeskedve, szigorúan pálcikával belemártod a csípős, fokhagymás szószba, és harapsz. Néhol a kicsit túl vastag tészta, néhol pedig a tészta hártya vékonysága nehezíti a kulturált fogyasztást, de ez betudható annak is, hogy itt pálcikával eszel, otthon meg nem.

A Momotaróban egy ember jóllakik egy fél ramennel és egy fél adag gőzgombóccal, aki mást mond, az Fekete Laci. Nem ez a legjobb hely a világon, nem ez a legszebb hely a világon - RIP Nimród Étterem – viszont még a kabátodat sem veszed le, már az asztalon van a mindig forró és mindig grátisz zöld tea. A kiszolgálás gyors, semmi flanc, magyar vendég magyar pincért, japán vendég japán pincért kap. A Momotaro egy elfogadható japán étterem elfogadható árakkal. Akkor menjetek ide, ha alap fokon ismerkednétek a japán konyhával, és az sem zavar, ha evés közben egy halott szarvas koponyája bámul a levesestálatokba.