Google kereső, etióp étterem, Budapest. A kidobott variációk közül (nem volt sok, cserébe kevés), meg merem kockáztatni, Ti is az Addis Lalibela Éttermet választottátok volna. Összetrombitáltam a kislányokat, és szerda este megrohamoztuk a kívülről casinóra emlékeztető egységet. A pult és az előtér sörözőként funkcionál, pöfékelni és okostelót nyomkodni csak itt lehet, hátul az étteremben nincs dohányzás, nincs wifi, van viszont rend, tisztaság és fegyelem. A berendezés nem tűnt túl autentiknek, de attól még a konyha lehet jó. 
A fél étlapot megrendeltük, előételnek samosát, főételnek Lalibela kétszemélyes tálat, rostonsült afrikai harcsafilét, etióp fűszeres csirkeragut tehéntúróval, indzserát, citromos báránysültet, befejezésül sült banánt, és házi gyümölcs desszertet. A samosa nekem kicsit száraz volt és túl vastag bundájú, szívesen belemártogattam volna valamibe, de nem volt mibe, ezért inkább töltöttem még egy pohár dél-afrikai bort, amiről gyorsan átváltottunk a jó Paptag roséra, annál is inkább mivel mindegyik roséból csak egy palack volt. Ejnye-ejnye.
A felszolgáló kedves volt, ajánlott nekünk, töltögette a bort, ha a zenét sem ő keverte, akkor tényleg nem tudok rá rosszat mondani. A „napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit…” refrénű örökzöld sláger közben megtelt az asztal. Kézzel estünk neki a falatoknak, hiszen ha olvastátok a szerdai beszámolómat tudjátok, etiópéknál ez a szokás. De jaj, mit látok! Almaparika, kovi ubi? Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon a közeli Sir Lancelotból érkezett a fatál? Mert azon is mindig minden van.
A húsok tulajdonképpen finomak voltak, azonban egyedül a Jedoro vatot, az etióp fűszeres csirkeragut szavaztuk meg valóban etiópnak, ami isteni volt, és talán még a harcsafilé hordozott szokatlan ízeket, de a többi fogás nem robbant bombaként, azok fűszerezése sem volt számunkra ismeretlen. Nem érzetük azt, hogy különlegeset, hogy mást eszünk. A desszerttel ne bajlódjatok, ha itt vacsoráztok, mert abban mind egyetértettünk, hogy nem volt jó. Az egyetértés nagy szó minálunk, pláne ha azt vesszük, hogy a „van-e joghurt Etiópiában?” kérdés kapcsán kisebb botrány alakult ki az asztalunknál. Biztosan az is növelte a feszültséget, hogy a készlethiány miatt a Paptag rosét is le kellett cserélnünk.
Mindent összevetve, azt hiszem, az étterem megér még egy próbát. Remélem, a kovi ubi langyos csirkemell kombó csak véletlen volt, és kell, hogy legyen ott más finomság is, ahonnan a pazar vat érkezett. Fejenként egy ötöst hagytunk a Lalibelában, és még ugyanennyit költöttünk a jó Fogasházban, mert eltartott hajnalig mire pontot tettünk a joghurt kérdés végére.
