Meglepően rövid idő alatt sikerült kiválasztanom, hogy hova megyek desszertezni. Miután betöltődött a SUGAR! honlapja, a kérdés gyakorlatilag eldőlt. Érdemes körülnézni a site-on is, de mint kiderült, nem csak a webdizájnhoz értenek.

Először kicsit hunyorgok a rengeteg fénytől, csak fehéret és elmosódó színfoltokat látok. Tudatállapotom is módosul, ami szerencsére akkor sem múlik el, amikor visszanyerem a látásomat. A hely csillog-villog, ragyog, mondhatnám sugárzik. A shopban mindenféle és -fajta csoki, cukor, nyalóka. Willy Wonka megfogja a kezem, felkísér a galériára, és mosolyogva rám kacsint… Aztán magamhoz térek.

Rocky Rice-szal indítok, a név vaníliás tejberizst takar, brownie- és csokidarabokkal. Jó választás. Hagyomány és modernség találkozik a desszertes tálban, igen jól kijönnek egymással. Boldogan böngészem tovább a pazar kínálatot. Kíváncsivá tesz, hogyan gondolnak újra egy másik klasszikust, a somlói galuskát. Nem túlozzák el, épp elég, amennyit hozzátesznek: két kis fehércsoki lap leopárd mintázatú tejcsoki díszítéssel, két falatnyi eper, praliné. A kompozíció kedvemre való. A somlói mellé (!) Croquanterry shake-et szürcsölök (csoki- és vaníliafagyi, csokiöntet, krokant praliné, tej és tejszín). Önmagában valószínűleg ez is remek, de a mohó kombináció már sok a jóból. Az én hibám, de nem bánkódom, nem is lehet ennyi cukor bevitele után. Zárásképp citromízű jégkását kérek. Neonzöld színű, ilyesmire számítottam.

Az eddigi legédesebb és egyben legveszélyesebb küldetést teljesítettem. A túladagolást sikerült elkerülnöm, de könnyen otthagyhattam volna a fogam…